1. Én Pál, Isten rabszolgája, a Krisztus Jézus apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság felismeréséből következik.
2. Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az örök korok előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik,
3. aki igéjét az igehirdetésben az ő saját időpontjaiban láthatóan kijelentette abban az igehirdetésben, mellyel a mi megmentő Istenünknek rendelkezése engem bízott meg.
4. Kegyelem és békesség neked Istentől, az Atyától és Megmentőnktől, a Krisztus Jézustól.
5. Amiatt hagytalak Krétában, hogy a még el nem intézett dolgokat eligazítsad, hogy városonként véneket rendelj, ahogy én azt neked elrendeltem,
6. megválogatva, hogy ki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, hogy hűséges gyermekei vannak-e, hogy nincs-e romlottsággal vádolva vagy nem engedetlen-é.
7. Mert a felügyelőnek, mint Isten sáfárának, feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem hirtelen haragúnak, nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, nem rút nyereséghajhászónak,