24. Azok, miután meghallgatták, egy indulattal felemelték szavukat és így szólottak Istenhez: „Parancsolónk, te alkottad a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
25. Te mondottad atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával a Szent Szellemen át: Miért féktelenkednek a nemzetek, és miért van gondjuk a népeknek a hiábavalóságra?
26. Előálltak a föld királyai és egybegyűltek a fejedelmek az Úr ellen és Felkentje ellen.
27. Hát valósággal összegyűltek ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a nemzetekkel és Izráel népeivel szent gyermeked, Jézus ellen, akit te felkentél,
28. hogy megtegyék, aminek megtörténését kezed és szándékod eleve elhatározták.
29. Most hát, Uram, tekints fenyegetéseikre és adj rabszolgáidnak arra lehetőséget, hogy teljes szabadsággal szólhassák igédet,
30. mialatt te kezedet kinyújtod, hogy gyógyulások, hogy gyermekednek Jézusnak szent nevén keresztül jelek és csodák történjenek.”
31. Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahová összegyűltek, megteltek valamennyien Szent Szellemmel és nagy szabadsággal szólták az Isten beszédét.
32. A sokaságnak, amely hitt, szíve-lelke egy volt. Vagyonából senki semmit sem mondott a magáénak, hanem mindenük közös volt.