7. Amikor előjött, körülállták a zsidók, akik Jeruzsálemből jöttek alá. Sok és súlyos vádat hoztak elő ellene, melyeket bizonyítani azonban nem volt erejük.
8. Pál így védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a szent hely ellen, sem a császár ellen nem vétettem.”
9. Fesztusz kedves dolgot akarván tenni a zsidóknak, megkérdezte Páltól: „Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ott kapj ítéletet tőlem?”
10. De Pál azt felelte: „A császár ítélőszéke előtt állok, ott kell ítéletet kapnom. A zsidóknak nem ártottam, amint te ezt igen jól tudod.
11. Ha hamis vagyok és halálra méltót tettem, nem kérem, hogy elkerüljem a halált. De ha az, amivel ezek vádolnak, semmis, senki engem nem adhat oda nekik azért, hogy kedveskedjék. A császárra fellebbezek.”
12. Ekkor Fesztusz, miután a tanáccsal megbeszélte a dolgot, határozatot hirdetett. „A császárra fellebbeztél: a császár elé fogsz menni.”
13. Napok múltával Agrippa király és Berniké Cézáreába érkeztek, hogy Fesztuszt köszöntsék.
14. Mikor már több napig időztek ott, Fesztusz a király elé terjesztette a Pál ellen beadott vádat: „Van itt egy fogoly, akit Félix hagyott hátra.
15. Ellene, amikor Jeruzsálemben voltam, a zsidók főpapjai és vénei feljelentést tettek, s ítéletet kértek ellene.