1. Pál a nagytanácsra szögezte szemét és megszólalt: „Férfiak, testvéreim! Az én nyilvános életemben lelkiismeretem Isten felé a mai napig tiszta volt.”
2. Erre Anániás főpap elrendelte a mellette állóknak, hogy üssenek a szájára.
3. De Pál így szólt hozzá: „Meg fog téged verni az Isten, te bemeszelt fal. Még te ülsz le ítélkezni rajtam s a törvény ellen cselekszel. A törvényt megkerülve parancsolod, hogy verjenek meg engem?”
4. Ám a mellette állók megszólaltak: „Isten főpapját gyalázod?”
5. „Nem tudtam testvéreim – szólt Pál is –, hogy főpap. Meg van ugyanis írva: Néped fejedelme ellen gonoszat ne szólj.”
6. Mikor azonban Pál észrevette, hogy részben szadduceusok, más részben farizeusok vannak a nagytanácsban, felkiáltott: „Férfiak, testvéreim, farizeus vagyok, farizeus fia, a holtak felől való reménységért és a halottak feltámadásáért vádolnak.”
7. Mikor ezt mondotta, farizeusok és szadduceusok egymás ellen támadtak, úgyhogy a sokaság kettészakadt.
8. A szadduceusok ugyanis azt mondták, hogy nincs feltámadás, sem angyalok, sem szellem, a farizeusok ellenben mindegyiket vallják.
9. Nagy kiáltozás támadt. Felállott néhány írástudó a farizeusok felekezetéből és élénk vitába kezdtek: „Semmi gonoszat nem találunk ebben az emberben. Talán szellem szólott neki, vagy angyal.”
10. Mikor nagy lett a villongás, az ezredes megijedt, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta hát, hogy a sereg menjen le és ragadja ki közülük Pált, azután vezessék fel a kaszárnyába.
11. A következő éjjelen az Úr Pál mellé állott és ezt mondotta: „Bízzál! Mint ahogy bizonyságot tettél ügyem mellett Jeruzsálembe, úgy kell Rómában is tanúságot tenned!”
12. Mikor kinappalodott, egybegyűltek a zsidók és átokkal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik.
13. Negyvennél többen voltak, akik ezt az összeesküvést csinálták.
14. Ugyanezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez és ezt mondták: „Erős átokkal fogadtuk meg, hogy addig semmit meg nem ízlelünk, amíg Pált meg nem öljük.