9. Saul erre, aki Pál is, Szent Szellemmel megtelve, rászögezte szemét
10. és így szólt: „Óh, te mindenfajta ármánnyal és minden könnyelműséggel megtöltött ember, a vádlónak fia, mindenféle igazságosságnak ellensége, nem hagyod abba, hogy az Úr egyenes útjait elforgasd?
11. Lásd, most rád súlyosodik az Úr keze: Vak leszel, és egy ideig nem látod a napot.” Azonnal köd és sötétség borult reá és keringve vezetőket keresett.
12. Ekkor a helytartó, mert látta, hogy mi történt, hitt, megdöbbentette őt az Úrnak tanítása.
13. Miután Páfuszban tengerre szálltak, Pál és társai a pamfiliai Pergébe mentek, ott azonban János megvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
14. Ők maguk meg Pergéből átutazóban megérkeztek a piszidiai Antióhiába. Szombat-napon bementek a zsinagógába és leültek.
15. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagógafők hozzájuk küldöttek ezzel a kéréssel: „Férfiak, testvéreink, ha van bátorító szavatok a néphez, mondjátok el.”
16. Pál erre felállott, kezével csendre intette őket és így szólt: „Izráeli férfiak és ti istenfélők, halljátok meg!
17. Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és amikor Egyiptomban zsellérek voltak, felmagasztalta őket: felemelt karral hozta ki őket onnan,
18. majd negyven éven át viselte szokásaikat a pusztában,
19. Kánaán földjén hét nemzetet irtott ki s azok földét örökös birtokul adta nekik,
20. mintegy négyszázötven esztendőre. Ezek után Sámuel prófétáig bírákat adott nekik.