18. majd negyven éven át viselte szokásaikat a pusztában,
19. Kánaán földjén hét nemzetet irtott ki s azok földét örökös birtokul adta nekik,
20. mintegy négyszázötven esztendőre. Ezek után Sámuel prófétáig bírákat adott nekik.
21. Azután királyt kértek maguknak és Isten Sault, a Kisz fiát, egy Benjámin törzséből való férfiút adta nekik negyven évre.
22. De azután leváltotta őt, s Dávidot támasztotta nekik királyul, ki mellett ezt a tanúságot tette: Megtaláltam Dávidot, a Jessze fiát, szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat meg fogja tenni.
23. Ígéret szerint ennek a magvából hozta elő Isten Izráelnek Megmentőül Jézust,
24. kinek fellépése előtt János előre hirdette Izráel egész népének az új felismerésre térést jelképező bemerítkezést.
25. János, amikor pályafutásának végére jutott, így szólt: Aminek ti engem sejtetek, az én nem vagyok. Az majd utánam jön el, s én még arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.
26. Férfiak, testvéreim, ti Ábrahámtól származó fiak és ti, kik félitek az Istent, nekünk küldték el a mostani megmenekülésnek igéjét.
27. Hiszen Jeruzsálem lakói s azok elöljárói, mikor őt fel nem ismerték és elítélték, csak a prófétáknak minden szombaton felolvasott szavait töltötték be.
28. Bár semmi halálra méltó okot nem találtak ellene, mégis arra kérték Pilátust, hogy ölesse meg őt.
29. Mikor meg véghez vitték mindazt, amit felőle megírtak, levették őt a fáról, és sírba tették.
30. Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül,
31. úgyhogy sok napon át látták őt azok, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe, kik most tanúi a nép felé.
32. Mi is örömüzenetül hirdetjük nektek az atyáinknak adott ígéretet,