7. Mihelyt eltávozott az angyal, aki vele beszélt, a százados magához hívatta két háziszolgáját és a házánál tartózkodók közül egy istenes katonát.
8. Mindent közölt velük, azután elküldte őket Joppéba.
9. Másnap, mialatt ők úton voltak és a városhoz közeledtek, a hatodik óra körül Péter felment a háztetőre imádkozni.
10. Közben nagyon megéhezett és szeretett volna valamit enni. De amíg eledelt készítettek neki, önkívületbe esett
11. s megnyílni látta az eget és alászállani látott valami eszközt, mely olyan volt, mint egy nagy vitorlavászon, melyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
12. Abban benn látta a földnek összes négylábúit és csúszómászóit, meg az ég madarait.
13. Azután egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”
14. „– Semmiképp se, Uram! – mondotta Péter –, mert még soha semmiféle szentségtelent vagy tisztátalant nem ettem.”
15. De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, te ne tartsd tisztátalannak!
16. Háromszor történt ez, utána az eszköz azonnal felvétetett az égbe.
17. Amíg Pétert kételyek szállták meg a felől, hogy mit jelent a látomás, amelyet látott, egyszer csak a Kornéliusztól küldött emberek megálltak a kapunál és Simon háza után kérdezősködtek.
18. Bekiáltottak és megkérdezték, hogy az a Simon, akinek mellékneve Péter, ott van-e megszállva?
19. Mialatt Péter a látomáson tűnődött, megszólalt a Szent Szellem: „Nézd, két férfi keres téged.
20. Kelj fel hát, menj alá és utazzál el velük kételkedés nélkül, mert én küldöttem őket!”
21. Péter lement hát a férfiakhoz és így szólt: „Itt vagyok! Én vagyok az, akit kerestek. Mi okból jöttetek ide?”