4. A századost, míg meredten az angyalt nézte, félelem töltötte meg, majd így szólt: „Miről van szó, Uram?” Az angyal ezt felelte: „Imádságaid és könyöradományaid felszálltak Isten elé, hogy emlékezetébe idézzenek téged.
5. Most hát küldj el férfiakat Joppéba és hívasd onnan át Simont, akinek mellékneve Péter.
6. Vendégként időzik egy bizonyos Simon nevű tímárnál, kinek háza a tenger mentén van.”
7. Mihelyt eltávozott az angyal, aki vele beszélt, a százados magához hívatta két háziszolgáját és a házánál tartózkodók közül egy istenes katonát.
8. Mindent közölt velük, azután elküldte őket Joppéba.
9. Másnap, mialatt ők úton voltak és a városhoz közeledtek, a hatodik óra körül Péter felment a háztetőre imádkozni.
10. Közben nagyon megéhezett és szeretett volna valamit enni. De amíg eledelt készítettek neki, önkívületbe esett
11. s megnyílni látta az eget és alászállani látott valami eszközt, mely olyan volt, mint egy nagy vitorlavászon, melyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
12. Abban benn látta a földnek összes négylábúit és csúszómászóit, meg az ég madarait.
13. Azután egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”
14. „– Semmiképp se, Uram! – mondotta Péter –, mert még soha semmiféle szentségtelent vagy tisztátalant nem ettem.”
15. De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, te ne tartsd tisztátalannak!