13. Azután egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”
14. „– Semmiképp se, Uram! – mondotta Péter –, mert még soha semmiféle szentségtelent vagy tisztátalant nem ettem.”
15. De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, te ne tartsd tisztátalannak!
16. Háromszor történt ez, utána az eszköz azonnal felvétetett az égbe.
17. Amíg Pétert kételyek szállták meg a felől, hogy mit jelent a látomás, amelyet látott, egyszer csak a Kornéliusztól küldött emberek megálltak a kapunál és Simon háza után kérdezősködtek.
18. Bekiáltottak és megkérdezték, hogy az a Simon, akinek mellékneve Péter, ott van-e megszállva?
19. Mialatt Péter a látomáson tűnődött, megszólalt a Szent Szellem: „Nézd, két férfi keres téged.
20. Kelj fel hát, menj alá és utazzál el velük kételkedés nélkül, mert én küldöttem őket!”
21. Péter lement hát a férfiakhoz és így szólt: „Itt vagyok! Én vagyok az, akit kerestek. Mi okból jöttetek ide?”
22. Azok ezt felelték: „Kornéliusz százados igazságos és Istent félő férfiú, ki mellett az egész zsidó nemzet tanúságot tesz, szent angyaltól kijelentést kapott, hogy hívasson át téged házába és hallgassa meg szavaidat.”
23. Péter erre behívta és elszállásolta őket. Másnap felkerekedett és elutazott velük. Egyes Joppéból való testvérek szintén vele mentek.
24. A következő nap beért Cézáreába, hol Kornéliusz már várta őket, sőt rokonait és legközelebbi barátait is összehívta.
25. Mikor azután bekövetkezett, hogy Péter bemenjen hozzá, Kornéliusz elébe ment, a lábához borult és a földet csókolta.
26. Péter azonban felkeltette őt, és ezt mondta neki: „Kelj fel, én is ember vagyok!”