7. De ami nekem nyereség volt, azt én a Krisztusért kárnak tartottam,
8. sőt bizonyos, hogy mindent kárbaveszni hagyok Uramnak, a Krisztus Jézusnak mindent felülmúló ismerete mellett, kiért az egész mindenséget kárbaveszni hagytam, és szemétnek tartom, hogy a Krisztust megnyerhessem
9. és őbenne találjon az Isten, minthogy nincs nekem a törvény alapján felépített saját igazságosságom, hanem a Krisztusban való hiten át szerzett, Istenből születő, hiten alapuló igazságosságom,
10. hogy megismerjem őt, feltámadásának hatalmát, a szenvedéseiben való közösséget, hogy életem az ő halálához hasonló alakot öltsön,
11. ha így valami módon eljuthatnék a halottak közül való első feltámadásra.
12. Nem gondolom, hogy már megkaptam ezt, vagy hogy már elértem volna a bevégzettséget, de futok utána, hogy megragadjam, hiszen a Krisztus Jézus már megragadott erre engem.
13. Testvéreim, én nem olyannak számítom magam, mint aki már elérte azt, de egyet: azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, azután ami előttem van, kinyújtom kezemet
14. s célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az Isten a Krisztus Jézusban oda felhívott.
15. Mindazoknak, akik bevégzettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni.
16. Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.
17. Utánozzatok ebben engem, testvéreim. Tartsátok szemeteket azokon, akik akképpen járnak, ahogy mi is példaképetek vagyunk.
18. Mert sokan, akikről már sokszor beszéltem nektek és most sírva újra szólok, úgy járnak, mint a Krisztus keresztjének ellenségei.
19. Ezeknek vége veszedelem, ezeknek istene a hasuk, és dicsőségük gyalázatukban van, ezeknek esze a földieken jár.
20. De az az állam, melynek mi polgárai vagyunk, a mennyekben van, megmentőül is onnan várjuk az Urat, a Krisztus Jézust.
21. Ő a megalázottságban hordott testünket átidomítja majd az ő dicsőségben viselt testének alakjára azzal a munkával, mellyel ő képes a mindenséget is maga alá vetni.