18. Ugyanannak ti is örüljetek, éspedig örüljetek velem együtt.
19. Reménységem van az Úrban, Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy dolgaitok megismerése engem is felüdíthessen.
20. Mert nincs nekem senkim, aki vele egyenlő lelkű volna, aki oly igazán viselné gondjaitokat.
21. Mert mindenki azt keresi, ami az övé, és nem azt, ami a Krisztus Jézusé.
22. Ismeritek az ő kipróbált voltát, hogy mint atyának a fiú, úgy szolgált nekem az örömüzenet rabszolgálatában.
23. Remélem pedig, hogy mihelyt áttekinthetem dolgaimat, tüstént elküldhetem őt.
24. Azt a bizalmat merítettem az Úrból, hogy én magam is hamarosan elmehetek.
25. Kényszerítve láttam magam arra, hogy hozzátok küldjem testvéremet, munkatársamat és harcostársamat, Epafrodituszt, ki nektek apostolotok, az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő pap.
26. Kényszerítve láttam magam, miután nagyon vágyódott mindnyájatok után, s egészen nyugtalan volt már amiatt, hogy meghallottátok, hogy elerőtlenült.
27. Erőtlen is volt csakugyan, majdnem halálos erőtlenséggel. Ámde az Isten könyörült rajta, bár nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne halmozódjék bennem.
28. Annál nagyobb sietséggel küldtem hát hozzátok, hogy láttára újra örüljetek, én pedig szabadabb legyek a bánattól.
29. Teljes örömmel fogadjátok őt az Úrban magatokhoz, és tiszteletben tartsátok az ilyeneket,
30. hiszen a Krisztus munkájáért a halálhoz jutott közel, s a lelkét tette ki veszélynek, hogy az értem végzett papi szolgálatban a ti hiányzástokat távollétetekben betöltse.