1. Ha tehát van valami bátorítás a Krisztusban, ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek,
2. tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy ugyanazon a dolgon járjon az eszetek, ugyanaz a szeretet lakozzék bennetek, egy lélek legyen bennetek, egy észjárás
3. és hogy semmit se tegyetek versengésből vagy hiúságért, hanem mindenben alacsony helyzetre törekedve egymást magatok felett állóknak tekintsétek,
4. és hogy senki se tartsa szemét azon, ami az övé, hanem mindenki a másokét is szeme előtt tartsa.
5. Az az észjárás (törekvés) legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban is volt,
6. ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő,
7. hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát,
8. sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt haláláig.
9. Ezért azután Isten is felmagasztalta őt és kegyelme olyan névvel ajándékozta meg, mely minden név felett van,
10. hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és földalattiaknak térde,
11. s hogy minden nyelv vallást tegyen arról, hogy a KRISZTUS JÉZUS ÚR, Istennek, az Atyának dicsőségére.
12. Így hát szeretteim, ahogy mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem még sokkal inkább távollétemben: félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket.