20. Elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha felzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.
21. Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít – esztelenül szólok – én is merész vagyok.
22. Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
23. A Krisztus szolgái? Eszemen kívül mondom: Sokkal inkább én. Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben.
24. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
25. háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam.
26. Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel,
27. fáradsággal és vesződéssel, sokszoros virrasztással, éhezéssel és szomjazással, sokszoros böjtöléssel, hidegben és meztelenséggel,
28. nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiákért viselt gondot.
29. Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtelenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én nem égnék?
30. Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.
31. Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.
32. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,
33. és ablakból gyümölcskosárba eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.