16. Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17. Amit beszélek, nem az Úr módján beszélem, hanem mintegy bolondul, ha már a dicsekvésre vállalkoztam.
18. Miután sokan dicsekednek hús módjára, dicsekszem én is.
19. Okos létetekre ugyanis szívesen elviselitek a bolondokat.
20. Elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha felzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.
21. Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít – esztelenül szólok – én is merész vagyok.
22. Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
23. A Krisztus szolgái? Eszemen kívül mondom: Sokkal inkább én. Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben.
24. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
25. háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam.
26. Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel,