6. Akár szorongatnak minket, az a ti vigasztalástokért és szabadulástokért van, akár vigasztalnak, a ti vigasztalástokért van, ami ugyanazoknak a szenvedéseknek állhatatos elviselését munkálja bennetek, amelyeket mi is szenvedünk.
7. A rátok vonatkozó reménységünk pedig szilárd, tudván, hogy amint a szenvedésekben részestársak vagytok, úgy a vigasztalásban is.
8. Azt akarjuk ugyanis testvéreim, hogy tudjatok szorongattatásunkról, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy képességünket messze felülmúló teher nehezedett reánk, úgyhogy még életben maradásunk felől is kétségben voltunk.
9. Sőt kimondtuk már magunkban a halálos ítéletet is magunk felől, hogy bizodalmunk ne magunkban legyen, hanem abban az Istenben, aki a halottakat feltámasztja.
10. Ő ragadott ki bennünket ekkor a halálból, s ki is fog ragadni. Benne van a reményünk, hogy ezután is ki fog ragadni,
11. ha imádságotokkal ti is segítségünkre lesztek, hogy azért a kegyelemért, mely sokakért esett reánk, sok személyből fakadjon hála mi miattunk.
12. Mert a mi dicsekedésünk, a mi lelkiismeretünk bizonyságtétele abban áll, hogy isteni szentségben és napfénytiszta őszinteséggel nem a hús bölcsességével, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, leginkább nálatok.
13. Mert nem írunk egyébről nektek, mint amit pontosan ismertek, sőt, amire ráismertek és remélem, hogy mindvégig felismeritek majd,
14. mint ahogy legalább részben már kiismertetek minket, mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak, Jézusnak napján.
15. Azzal a bizakodással szándékoztam én korábban hozzátok menni, hogy második kegyelemben részesüljetek,
16. hogy rajtatok keresztül elmehetek Macedóniába és Macedóniából újra hozzátok mehetek, hogy azután ti indítsatok útnak Júdeába.