1. Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített.
2. Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?
3. Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?
4. Akkora élményt éltetek át – hiába? Ha csakugyan hiába.
5. Az, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas erőket munkál bennetek, törvény tettei alapján vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-e ezt?
6. Így hitt Ábrahám is az Istennek, és igazságosságul számították azt be neki.
7. Ismerjétek fel hát, hogy akik a hitből valók, azok az Ábrahám fiai.
8. Miután az Írás előre látta, hogy az Isten a nemzeteket a hit alapján teszi igazságossá, előre hirdette Ábrahámnak ezt az örömhírt: „Benned fognak áldást kapni az összes nemzetek.”
9. Így hát a hitből valók kapnak áldást a hívő Ábrahámmal együtt.
10. Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye.”
11. Hogy pedig a törvény által senki sem válik igazságossá Istennél, nyilvánvaló, mert az igazságos hit alapján fog élni.
12. A törvény pedig nem a hit alapján követelőzik, hanem aki megtette, amit követel, azáltal fog élni.
13. A Krisztus azzal, hogy átokká lett értünk, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: „Átkozott mindenki, aki fán függ.”
14. Így azután Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el.
15. Testvéreim, ember módjára szólok: Még egy emberi végrendeletet sem tehet senki félre, ha hitelesítve van, sem nem fűzhet hozzá más rendelkezést.
16. Már most az ígéreteket Ábrahámnak tették és magvának. Nem azt mondja: „magvainak”, mintha sokról szólna, hanem úgy szól, mint egyről: „és magvának”, aki a Krisztus.
17. Mondom tehát: Az Istentől előzőleg hitelesítve adott rendelkezést a négyszázharminc évvel később előálló törvény nem érvénytelenítheti, hogy az ígéretet hatályától fossza meg.
18. Ha ugyanis a törvény alapján nyernénk el az örökséget, többé nem az ígéret alapján kapnánk. Ábrahámnak azonban az ígéreten keresztül adta azt Istennek kegyelme.
19. Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át.
20. A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy.
21. Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság.
22. Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Krisztus Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők.
23. Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.
24. Így hát a törvény nevelőnkké (gyermekvezetőnkké) lett a Krisztushoz, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.
25. Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt.
26. A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.
27. Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel.
28. Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
29. Ha pedig a Krisztuséi vagytok, következőleg Ábrahám magva vagytok, ígéret vonalán örökösök.