7. De ha Isten megbízhatóságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőségére, miért ítélnek el engem akkor, mint vétkest?
8. Nem kellene-e azt tennünk, amivel rágalmaznak is bennünket, amiről azt állítják, hogy a mi szójárásunk: tegyük a gonoszt, hogy jó származzék belőle? Az ilyen ember elítélése igazságos volna.
9. Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat.
10. Amint írva van: „Nincs igazságos egy sem,
11. nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.
12. Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosan cselekedjék, nincs egy sem.
13. Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött.
14. Szájuk átokkal, keserűséggel telve,
15. lábuk gyors a vérontásra,
16. útjukat romok és nyomor jelzik.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korintusiakhoz 3