2. Mindenféleképpen sokkal. Először is azzal, hogy rájuk bízták Isten szózatait.
3. Mert mi is a helyzet? Ha némelyek hitetlenekké lettek is, vajon hűtlenségük Isten hűségét hatálytalanítani fogja?
4. Szó sem lehet róla. Inkább az Isten igaz és minden ember hazug, mint ahogy írva is van, hogy: „Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben, s győzni fogsz, mikor perbe szállasz.”
5. Ha pedig éppen a mi hamisságunk erősíti meg Isten igazságosságát, mit mondjunk? Hát nem igazságtalan az Isten, mikor a haragot ránk hozza? Emberi okoskodással szólok.
6. Szó sem lehet róla. Különben hogy ítélhetné meg Isten a világot?
7. De ha Isten megbízhatóságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőségére, miért ítélnek el engem akkor, mint vétkest?
8. Nem kellene-e azt tennünk, amivel rágalmaznak is bennünket, amiről azt állítják, hogy a mi szójárásunk: tegyük a gonoszt, hogy jó származzék belőle? Az ilyen ember elítélése igazságos volna.
9. Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat.
10. Amint írva van: „Nincs igazságos egy sem,
11. nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.
12. Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosan cselekedjék, nincs egy sem.
13. Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött.
14. Szájuk átokkal, keserűséggel telve,
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korintusiakhoz 3