7. Mert közülünk senki sem él önmagától és senki sem hal önmaga akaratából.
8. Mert ha élünk is, az Úrtól van életünk, és ha meghalunk is, az Úrtól van a halálunk. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
9. Mert avégre halt meg és elevenedett meg a Krisztus, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.
10. Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé.
11. Mert írva áll: „Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem – ezt mondja az Úr –, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett.”
12. Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek.
13. Tovább tehát ne ítélgessük egymást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét a testvér elé nem fogtok vetni.
14. Tudom, éspedig az Úrban, Jézusban vált meggyőződésemmé, hogy önmagától semmi sem közönséges, csak ha valaki valamit közönségesnek gondol, annak az közönségessé lesz.
15. Ha tehát valamely étellel testvéreidet megszomorítod, nem a szeretet vezeti viselkedésedet. Ételeddel ne veszítsd el azt, akiért a Krisztus meghalt.
16. Ne káromolják azt, ami nektek jó.
17. Hiszen az Isten királysága nem evés és ivás, hanem a Szent Szellemben található igazságosság, békesség és öröm.
18. Mert az, aki ilyesmivel szolgál a Krisztusnak, az Istennek kedves, az emberek előtt próbaálló.
19. Vessük tehát magunkat azután, ami a békességet és az egymásra való épülést szolgálja.
20. Étel miatt ne rombold le az Isten művét. Minden tiszta, de gonosszá válik annak az embernek részére, aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára.
21. Szép dolog nem enni húst, nem inni bort, sem olyant nem tenni, ami testvéredet tőrbe ejti.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korintusiakhoz 14