3. Aki mindent megeszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik meg mindent, ne ítélje el azt, aki megeszi, mert
4. Isten fogadta őt magához. Ki vagy te, hogy másnak a cselédjén ítélkezel? Saját ura állítja talpra vagy ítéli el. De talpán fog állni, mert az Úrnak hatalma van rá, hogy felállítsa.
5. Van, aki különbséget tesz nap és nap között, van, aki minden napot egyformának ítél, ki-ki a saját értelmében teljes legyen.
6. Aki napokon jártatja az eszét, az Úrtól indítva teszi. Aki eszik, az Úrtól indítva eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úr indítására nem eszik és hálát ad Istennek.
7. Mert közülünk senki sem él önmagától és senki sem hal önmaga akaratából.
8. Mert ha élünk is, az Úrtól van életünk, és ha meghalunk is, az Úrtól van a halálunk. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
9. Mert avégre halt meg és elevenedett meg a Krisztus, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.
10. Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé.
11. Mert írva áll: „Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem – ezt mondja az Úr –, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett.”
12. Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korintusiakhoz 14