9. Isten szeretete köztünk abban lett láthatóvá, hogy az Isten egyszülött Fiát küldte a világba, hogy rajta keresztül éljünk.
10. A szeretet nem abban jelentkezik, hogy mi szeretjük Istent, hanem abban, hogy ő szeretett minket, s vétkeinkért engesztelő áldozatul elküldte a Fiát.
11. Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, mi is tartozunk egymást szeretni.
12. Soha senki számára nem lett az Isten láthatóvá, ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad és akkor az ő szeretete bevégezetté vált bennünk.
13. Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk, hogy Szelleméből adott nekünk.
14. A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül.
15. Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben.
16. Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad. Isten is őbenne.
17. Nálunk a szeretet abban lett bevégzetté, hogy az ítélet napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban.
18. Félelem nincs a szeretetben, ellenkezőleg a bevégzett szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelemnek büntetés jellege van, és aki fél, nem lett bevégzetté a szeretetben.
19. Mi azért szeretünk, mert előzőleg ő szeretett bennünket.
20. Ha valaki azt mondja: Szeretem az Istent, ámde gyűlöli testvérét, hazug az, aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, nem képes szeretni Istent sem, akit nem lát.