16. Arról ismerjük a szeretetet, hogy ő a lelkét tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket letenni testvéreinkért.
17. Ha valakinek van a világ életre adott javaiból és látja, hogy testvére szükséget lát, mégis elzárja előle lelkének belsejét, hogy maradhatna az olyanban az Isten szeretete?
18. Kis gyermekeim, ne szóval, ne nyelvünkkel szeressük egymást, hanem tettel és őszintén (igazságban).
19. Éppen erről fogjuk felismerni, hogy az igazságból valók vagyunk, és ezzel beszélhetjük rá szívünket (őelőtte) arra, hogy ne nyugtalankodjék,
20. mert ha szívünk félreismerne is bennünket, nagyobb az Isten a szívünknél és ő tud mindent.
21. Szeretteim, még ha szívünk félreismerne is (megróna is) bennünket, bizalommal fordulunk Isten felé,
22. úgyhogy ha valamit kérünk, megkapjuk tőle, mert megőrizzük rendelkezéseit, és azt tesszük, ami kedves előtte.
23. Az az ő rendelkezése, hogy higgyünk Fiának, a Krisztus Jézusnak nevében, és szeressük egymást, amiképpen a rendelkezést adta nekünk.