3. Arról tudjuk meg, hogy az ő ismerete bennünk él, (hogy megismertük őt), hogy rendelkezéseit megőrizzük.
4. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsolatait nem őrzi, hazug, az ilyenben nincs az igazság.
5. Aki őrzi beszédét, abban igazán bevégezetté lett az Isten szeretete. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk.
6. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, az tartozik úgy járni, ahogy ő is járt.
7. Szeretteim, nem új rendelkezést írok nektek, hanem régi rendelkezést, mely kezdettől fogva nálatok van, a régi rendelkezés az a beszéd, melyet hallottatok.
8. De most új rendelkezést írok nektek, ami valóság őáltala és tiáltalatok, mert a sötétség elmúlóban van, és az igazi világosság már fénylik.
9. Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, mostanig a sötétségben van.
10. Aki testvérét szereti, a világosságban marad, s nem botolhatnak meg benne az emberek.
11. De aki gyűlöli testvérét, a sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség vakká tette a szemét.
12. Írok nektek kis gyermekek, mert az ő nevéért vétkeitekre megvan a bocsánat.
13. Írok nektek atyák, mert ismeretet szereztetek arról, aki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert legyőzve tartjátok a rosszat.
14. Írtam nektek gyermekek, mert ismeretet szereztetek az Atyáról. Írtam nektek atyák, mert ismeretet szereztetek arról, aki kezdettől fogva való. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Istennek beszéde bennetek marad, és legyőzve tartjátok a rosszat.
15. Ne szeressétek a világot, se a világban levőket. Ha valaki a világot szereti, az Atya szeretése nincs meg benne,
16. mert minden, ami a világban van, a hús kívánsága, a szem kívánsága, kérkedő életforma, nem az Atyából, hanem a világból való.