18. Szemetek van s nem láttok, fületek van s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,
19. hogy amikor öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány telt kosárral vittétek el a megmaradt darabokat?” „Tizenkettővel” – felelték.
20. „S mikor a hetet törtem meg a négyezernek, hány tele kosár darabot vittetek el?” „Hetet” – válaszolták.
21. „S még most sem láttok a dolgokba be?” – kérdezte.
22. Betszaidába érkeztek. Egy vakot hoztak hozzá, s kérlelni kezdték, hogy érintse azt.
23. Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból, szemére köpött, kezét rávetette s megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
24. Az felnyitotta szemét és így szólt: „Látom az embereket. Úgy látom őket járni, mintha fák volnának.”
25. Ekkor újra a szemére tette a kezét, mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott.
26. Ekkor hazaküldte őt ezzel a szóval: „Még csak be se menj a faluba! „
27. Jézus és tanítványai elmentek Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton kérdést intézett tanítványaihoz: „Kinek mondanak engem az emberek?”
28. Azok azt felelték, hogy „Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy a próféták közül vagy az egyik.”
29. Ekkor megkérdezte őket: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” Megszólalt Péter s ezt felelte neki: „Te vagy a Krisztus!”
30. Ekkor keményen rájuk szólt, hogy senkinek se mondják.
31. Elkezdte aztán oktatni őket, hogy az ember Fiának sokat kell szenvednie, kell, hogy a vének, főpapok, írástudók elvessék, mint próba nem állót, kell, hogy megöljék, de három nappal azután fel fog támadni.
32. Nyíltan beszélt velük a dologról. Péter azonban pártfogolni s korholni kezdte őt.