47. Késő este lett s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.
48. Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,
49. azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet és felkiáltottak.
50. Mert mind látták őt és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! – mondotta nekik – Ne féljetek!”
51. Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.
52. A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.
53. Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak s ott vetettek horgonyt.
54. Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,
55. sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.
56. Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek.