31. Olyan az, mint a mustármag, mely mikor a földbe vetik, a földön levő összes magvaknál kisebb,
32. ám ha elvetik, felnő és az összes veteményeknél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai fészket is rakhatnak árnyékában.”
33. Sok ilyen példázattal szólta nekik az igét, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak annak meghallására,
34. példázat nélkül nem szólt nekik, de tanítványainak külön mindennek a megoldását megadta.
35. Mikor az a nap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!”
36. Erre otthagyták a tömeget, Jézust pedig, úgy ahogy volt, magukkal vitték a hajóban. Más csónakok is voltak ott vele.
37. Egyszerre nagy szélvihar támadt s a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy a hajó már-már megtelt.
38. Ő maga a hátsó fedélzeten, a fejaljon elszunnyadt. De felébresztették, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz vele, hogy elveszünk?”
39. Erre felkelt, megdorgálta a szelet, a tónak meg ezt mondta: „Hallgass! Fogd be a szád!” Erre ellankadt a szél és nagy csendesség lett.
40. Nekik pedig ezt mondta: „Miért vagytok ennyire gyávák? Hogy van, hogy nincs hitetek?”
41. Ám azok nagyon féltek és ezt kérdezgették egymás között: „Kicsoda hát ő, hogy a szél és tó engednek neki?”