26. Majd újra szólt: „Hasonló az eset az Isten királyságával, amint azzal az emberrel, aki magot vetett a földbe,
27. aztán elszunnyadt, felkelt éjjel és nappal, azalatt a mag kihajtott, a szár megnyúlt anélkül, hogy tudott volna róla.
28. Magától terem gyümölcsöt a föld, először szárt, majd kalászt, aztán teli magot a kalászban.
29. Mihelyt pedig a termés megengedi, a gazda azonnal nekiereszti sarlóját, mert az aratásnak itt az ideje.
30. Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát? – kérdezte –, milyen példázatba foglaljuk bele?
31. Olyan az, mint a mustármag, mely mikor a földbe vetik, a földön levő összes magvaknál kisebb,
32. ám ha elvetik, felnő és az összes veteményeknél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai fészket is rakhatnak árnyékában.”