22. Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül!
23. Ha valakinek füle van, hogy halljon, hallja meg!
24. Vigyázzatok arra, amit hallotok! – mondta nekik. Amely mértékkel ti mértek, azzal mérnek majd nektek is, sőt hozzá is tesznek számotokra.
25. Akinek ugyanis van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól azt is el fogják venni, amije van.”
26. Majd újra szólt: „Hasonló az eset az Isten királyságával, amint azzal az emberrel, aki magot vetett a földbe,
27. aztán elszunnyadt, felkelt éjjel és nappal, azalatt a mag kihajtott, a szár megnyúlt anélkül, hogy tudott volna róla.
28. Magától terem gyümölcsöt a föld, először szárt, majd kalászt, aztán teli magot a kalászban.
29. Mihelyt pedig a termés megengedi, a gazda azonnal nekiereszti sarlóját, mert az aratásnak itt az ideje.
30. Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát? – kérdezte –, milyen példázatba foglaljuk bele?
31. Olyan az, mint a mustármag, mely mikor a földbe vetik, a földön levő összes magvaknál kisebb,
32. ám ha elvetik, felnő és az összes veteményeknél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai fészket is rakhatnak árnyékában.”
33. Sok ilyen példázattal szólta nekik az igét, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak annak meghallására,