2. Példázatokban sokra tanította őket. Tanítása közben ezeket mondta nekik:
3. „Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni.
4. Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett s a madarak eljöttek és felcsipegették.
5. Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy – nem lévén a föld mély hamarosan kihajtott,
6. de mikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7. Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek.
8. Mások a jó földbe estek és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit.”
9. Azután ezt mondta: „Akinek füle van, hallja meg!”
10. Mikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték a példázatok felől
11. s ő ezt felelte nekik: „Az Isten királyságának titka nektek van szánva, azokhoz a kívülállókhoz minden példázatokban jut el,
12. hogy jól megnézzék, mégse lássanak, jól odahallgassanak, mégse lássák be, hogy valamikor meg ne térjenek és bocsánatot ne kapjanak!”
13. Majd így szólt hozzájuk: „Nem ismeritek fel ezt a példázatot? Hát akkor hogyan ismeritek fel majd az összes példázatokat?
14. A magvető az igét veti!
15. Az útszélre esők azok, akikbe elveti az igét, amikor meghallják az igét, eljő a sátán és kiragadja a beléjük vetett magot.