5. Jézus miután látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Gyermekem, meg vannak bocsátva vétkeid!”
6. Ott ült néhány írástudó is, kik szívükben ezt fontolgatták:
7. „Miért beszél ez így? Káromol! Ki engedheti el a vétkeket az egyetlen Istenen kívül?”
8. Jézus szellemével azonnal felismerte, hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük s megszólította őket: „Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben?
9. Mi könnyebb, azt mondani-e a gutaütöttnek, hogy vétkeid meg vannak bocsátva, vagy ezt mondani: Kelj fel, emeld fel a hordágyadat és járj!
10. Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fia felhatalmazást kapott arra, hogy vétkeket a földön megbocsásson, – odaszólt a gutaütötthöz:
11. Azt mondom neked, kelj fel, emeld fel hordágyadat és eredj haza!”
12. Az fel is kelt, tüstént felemelte hordágyát s kiment mindenki szemeláttára, úgyhogy valamennyien magukon kívül voltak és Istent dicsőítették.” Sohasem láttunk ilyesmit” – mondották.
13. Megint kiment a tó partjára s hozzáment az egész tömeg, ő pedig tanította őket.
14. Menetközben meglátta Lévit, az Alfeus fiát, amint a vámnál ült és megszólította: „Kövess engem!” Mire az felkelt és követte.