3. „Mit parancsolt nektek Mózes?” – szólt nekik Jézus.
4. Mire azok ezt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk az asszonyt.”
5. Jézus erre ezt mondta nekik: „Kemény szívetekre tekintve írta nektek ezt a parancsolatot.
6. Ámde már a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé tette Isten őket.
7. Ezért hagyja el a férfi atyját s az anyját
8. és lesz a kettő egy hússá, úgyhogy azontúl nincs két, hanem csak egy hús!
9. Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt ne válassza széjjel!”
10. Otthon a tanítványai újra megkérdezték e felől
11. s ő ezt mondotta nekik: „Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben.
12. Ha meg az asszony bocsátja el férjét és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz.”
13. Gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok korholták azokat.
14. Jézus mikor ezt észrevette, bosszankodott és rájuk szólt: „Hagyjátok, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket! Hiszen ilyeneké az Isten királysága.
15. Bizony azt mondom nektek, aki az Isten királyságát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, be nem megy abba.”
16. Ekkor ölébe vette, majd megáldotta őket, és rájuk vetette kezét.
17. Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett s megkérdezte: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?”
18. Jézus ezt felelte neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.