22. Az azonban elkomorult erre a szóra és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.
23. Jézus erre körültekintett tanítványain és így szólt hozzájuk: „Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van.”
24. Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt és ezt mondta nekik: „Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonukban bíznak.
25. Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába.”
26. Azok pedig annál inkább megdöbbentek s egymás közt beszélték: „Hát ki is menekülhet meg?”
27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges.”
28. Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!”
29. Jézus ezt mondta rá: „Bizony azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy,
30. hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örökéletet.
31. Sok első utolsóvá lesz és utolsók elsőkké!”
32. Úton voltak és Jeruzsálembe mentek fel. Jézus előttük ment, rajtuk pedig döbbenet ült, félve követték. Ekkor újra magához vette a tizenkettőt és azokról a dolgokról kezdett beszélni nekik, amelyek vele történni fognak. :
33. „Most felmegyünk Jeruzsálembe s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak, az írástudóknak, azok halálra fogják ítélni, s át fogják adni őt a nemzeteknek.
34. Aztán kicsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, és három nap múlva feltámad!”