38. Az az ember azonban, akiből az ördögi szellemek kimentek, könyörgött, hogy vele maradhasson. Ám ő búcsút vett tőle ily szóval:
39. „Térj vissza házadba, s beszéld el ott mindazt, amit Isten tett veled.” Az el is ment, hogy egész városszerte hirdesse mindazt, amit Jézus vele tett.
40. Amikor Jézus visszatért, a tömeg szívesen fogadta, mert mindannyian várták.
41. Egyszerre egy férfi érkezett, kinek neve Jairus volt, ő volt a zsinagóga elöljárója. Jairus Jézus lábához borult, és úgy esengett, hogy jöjjön el a házába,
42. mert egyszülött leánya, ki tizenkét éves, haldoklik. Miközben útban volt oda, tömeg szorongatta.
43. Egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett de nem volt erő, hogy bárki meggyógyíthatta volna,
44. hozzálépett, és hátulról köpenyének szegélyét megérintette. Erre azonnal elállott vérének folyása.
45. „Ki az, aki hozzám nyúlt?” – kérdezte Jézus. Mikor mindenki tagadta, megszólalt Péter: „Mester, a tömeg szorongat, és nyom össze téged.”
46. „Valaki hozzám nyúlt – felelte Jézus. Észrevettem, hogy hatalom áradt ki tőlem.”
47. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, reszketve előjött, lábához borult, és az egész nép előtt tudtára adta, hogy mily okból nyúlt hozzá, és hogy azonnal hogyan gyógyult meg.
48. „– Leányom – mondta neki erre Jézus –, hited megmentett téged. Eredj el a békességbe.”
49. Még szólott, amikor valaki jött a zsinagóga elöljárótól és így szólt: „Halott már a leányod. Ne zaklasd tovább a Tanítót.”
50. Jézus azonban, ahogy ezt meghallotta, így szólt hozzá: „Ne félj! Higgy csak! Meg fog menekülni.”
51. Amikor megérkezett a házba, senkit sem engedett be magával csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leányka atyját és anyját.
52. Mindenki sírt, s gyászolta leányt. De ő így szólt: „Ne sírjatok! Nem halt meg, hanem szunnyad.”
53. Kinevették, mert tudták, hogy meg halt.