16. Senki sem fedi le a meggyújtott mécsest vékával, sem ágy alá nem teszi, hanem mécslábra helyezi, hogy a bemenők lássák a fényt.
17. Mert nincs oly rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá nem válnék, sem olyan eldugott dolog, ami ki ne tudódnék, ami világosságra nem jönne.
18. Azért vigyázzatok rá, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól még azt is el fogják venni, amije lenni látszik”
19. Megérkeztek hozzá anyja s testvérei, de a tömeg miatt nem tudtak vele találkozni.
20. Mikor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.”
21. Ő ezt felelte nekik: „Az én anyám és testvéreim ezek, akik Isten igéjét hallják és megteszik.”
22. Történt az egyik napon, hogy tanítványaival hajóba szállt. „Menjünk át a tó túlsó partjára” – mondotta nekik, s azok elhajóztak.
23. Amíg vitorláztak, Jézus elaludt. De szélvihar tört a tóra, egészen megteltek vízzel, úgyhogy veszélyben forogtak.
24. Hozzámentek hát, s ily szóval ébresztették fel: „Mester! Mester! Elveszünk!” Erre felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámzó vizet, és azok lecsillapodtak, úgyhogy nagy csendesség támadt.
25. „Hol van a ti hitetek?” – kérdezte tőlük. Azok pedig féltek és csodálkozva beszélték egymásközt: „Ki ő, hogy még a szelekkel és vízzel is rendelkezik, és azok engedelmeskednek neki?”