1. Történt, hogy szombaton vetéseken mentek keresztül. Tanítványai kalászokat tépdestek, a kezükkel kidörzsölték, és úgy ették.
2. Néhány farizeus megkérdezte: „Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?”
3. Jézus így felelt nekik: „Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett a vele levőkkel együtt?
4. Hogyan ment be az Isten házába, s hogy vette el és ette meg az odaszánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniök? Sőt még a vele levőknek is adott.”
5. Aztán azt mondta nekik: „Az embernek Fia ura a szombatnak.”
6. Történt, hogy egy másik szombaton zsinagógába ment be és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja száradt volt.
7. Az írástudók és farizeusok meg szemmel tartották őt, hogy szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene.
8. Ő azonban ismerte fontolgatásaikat, így szólt tehát a száradt kezű embernek: „Kelj fel, állj a középre!” Az felkelt és kiállott.
9. Most Jézus megszólította őket: „Megkérdelek titeket: Szabad-e szombaton jót vagy gonoszt tenni, lelket megmenteni vagy elveszteni?”
10. S miután mindnyájukon körültekintett, így szólt a beteghez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és helyreállt a karja.
11. Azok meg értelmetlenséggel teltek meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tehetnének Jézussal.
12. Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, s az éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte.
13. Amikor nappal lett, magához hívta tanítványait, és kiválogatott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett: