4. amint Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: „Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit!
5. Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá,
6. és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát.”
7. Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: „Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?
8. Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket.
9. A fejsze már a fák gyökerén van, kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nemes gyümölcsöt nem terem.”
10. „Mit tegyünk hát?” – kérdezgette erre tőle a sokaság,
11. és ő ezt felelte nékik: „Akinek két köntöse van, adjon át egyet annak, akinek nincs, és akinek eledele van, ugyanúgy cselekedjék.”
12. Eljöttek a vámszedők is, hogy bemerítse őket, s azt kérdezték tőle: „Tanító, mit tegyünk?”
13. János ezt mondta nékik: „Semmivel többet ne szedjetek be annál, ami rendelve van.”
14. A katonák is megkérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” „– Senkinek fenyegetésére ne legyetek – mondta nekik. Álürüggyel ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
15. Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,