23. és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.
24. Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták.”
25. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.
26. Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?”
27. Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.
28. Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.
29. De erővel kényszerítenék őt.” Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.” Erre bement, hogy náluk maradjon.
30. Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.
31. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.
32. Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?”
33. Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
34. Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
35. Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36. Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.
37. Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.
38. Ő azonban megszólította őket: „Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?
39. Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,
40. mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”