55. Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
56. De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: „Ez is vele volt.”
57. Ám ő letagadta: „Nem ismerem őt, asszony.”
58. Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: „Te is közülük való vagy?” Péter így felelt: „Ember, nem vagyok.”
59. Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: „Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is.”
60. De Péter ezt felelte: „Ember, nem tudom, mit mondasz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61. Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: „Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem.”
62. Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
63. Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,
64. majd letakarták és kérdezgették: „Prófétáld meg, ki ütött meg.”
65. Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.
66. Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.
67. Megkérdezték: „Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?” „Ha megmondanám nektek – felelte ő nekik –, nem hinnétek.
68. Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.
69. Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől.”
70. „Hát te vagy az Isten Fia?” – kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: „Ti mondjátok, hogy az vagyok.”