29. Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,
30. hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.
31. Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32. Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
33. „Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”
34. De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”
35. Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”
36. „Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
37. Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”
38. „Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.
39. Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
40. Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
41. Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:
42. „Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.”
43. Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
44. Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.