29. Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,
30. hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.
31. Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32. Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”
33. „Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”
34. De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”
35. Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”
36. „Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
37. Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”
38. „Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.
39. Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
40. Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”
41. Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott: