38. Isten pedig nem halottaké, hanem élőké. Általa ugyanis mindannyian élnek.”
39. Erre az írástudók közül némelyek megszólaltak: „Tanító! Helyesen szólottál.”
40. Többet azután nem is merték őt semmi felől megkérdezni.
41. De azután ő kérdezte meg őket: „Hogyan mondhatják a Krisztust Dávid fiának,
42. amikor Dávid ezt mondja róla a Zsoltárok könyvében: Szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj le jobbomon,
43. míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.
44. Dávid Urának mondja őt, miképp lehet akkor a fia?”
45. Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:
46. „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak palástosan: akiknek kedvesek a piacokon hallott köszöntések, zsinagógáikban az első hely, és lakomákon az elölülés,
47. akik feleszik az özvegyek házát, de színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni.”