6. Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett.
7. Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük.
8. Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat.
9. Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk,
10. de az angyal ezt mondta nékik: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz:
11. Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr.
12. Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve.”
13. Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok ily szóval magasztalták az Istent:
14. „A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!”