28. Miután ezeket elmondta, tovább folytatta előre útját Jeruzsálembe menve fel.
29. Történt, hogy amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, azon a hegyen, amelyet az Olajfákról neveztek el, elküldte két tanítványát
30. ezzel az utasítással: „Menjetek el a szemben levő faluba, találtok ott egy megkötözött szamárcsikót, amelyen ember még sohasem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide.
31. Ha valaki azt kérdené tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá.”
32. Mikor a küldöttek elmentek, úgy találák, ahogy mondotta nekik.
33. Ahogy a szamárcsikót eloldották, a gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a csikót?”
34. Erre ők ezt felelték: „Mert az Úrnak szüksége van rá.”
35. Ezután Jézushoz vezették a csikót, rádobták köpenyeiket és felültették Jézust.
36. Mialatt ment, köpenyeiket az útra terítették.
37. Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejárójához, a tanítványok egész sokasága örvendezve nagy hangon kezdte magasztalni Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak.
38. „Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király – szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség.”
39. Ekkor a tömegből néhány farizeus megszólította Jézust: „Tanító! Korhold meg tanítványaidat!”