14. Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit meg fognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni.”
15. A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,
16. de Jézus magához szólította a kisdedeket.” Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám – mondotta –, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.
17. Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba.”
18. Bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: „Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?”
19. „Miért mondasz engem jónak – felelte neki Jézus. Senki sem jó, csak az Isten.
20. A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”
21. „Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem” – felelte az.
22. Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet és oszd szét szegényeknek. Így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem.”
23. Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.
24. Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: „Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.