22. De az apa így szólt rabszolgáihoz: Siessetek, hozzátok elő a legjobb ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára.
23. Azután hozzátok el azt a hizlalt tulkot, öljétek le és vigadjunk, lakomázzunk.
24. Mert ez a fiú, az én fiam meghalt, de életre kelt, elveszett, de rátaláltunk. Azzal vigadni kezdtek.
25. Az idősebbik fiú ezalatt kinn volt a mezőn. Amikor hazafelé jövet a közelbe ért, zeneszó és körtánc hangját hallotta.
26. Magához szólított a legények közül egyet, és megtudakolta hogy mi az.
27. Testvéred érkezett meg – mondotta az –, és apád leölette a hizlalt tulkot, mivelhogy egészségesen kapta őt vissza.
28. Megharagudott ezért a fiú és nem akart bemenni, apja azonban kijött és kérlelte.
29. De ő így felelt atyjának: Lásd, oly sok éve végzem neked a rabszolga munkáját, soha meg nem kerültem parancsodat, de énnékem még egy kis bakot sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak egyet.
30. Mikor azonban ez a fiad megjött, ki a megélhetésre szánt vagyonodat szajhákkal ette fel, te leöletted neki a hizlalt tulkot.
31. Gyermek – szólt az apa –, te mindenkor velem voltál, minden, ami az enyém, tied is.
32. Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy testvéred, aki halott volt, életre kelt, és azt, aki elveszett, megtaláltuk.”