34. odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
35. A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
36. Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?”
37. „Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.”
38. Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.
39. Annak volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült Jézus lábához és hallgatta beszédét.
40. Mártát ellenben sokfelé húzta szolgálata. Odaállt hát az Úrhoz és így szólt: „Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagyott a kiszolgálásban? Mondd neki, hogy fogjon velem együtt a munkához.”
41. Ám az Úr így felelt neki: „Márta, Márta sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz.
42. De kevés a szükséges, vagy csak egy. Mária a jó részt választotta, és azt el nem veszik tőle.”