22. Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni.”
23. Ezután hátrafordult a tanítványaihoz és külön ezt mondta nekik: „Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok!
24. Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg.”
25. Előállt egy törvénytudó s próbára téve őt, így szólott: „Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?”
26. „Mi van megírva a törvényben? – kérdezte tőle Jézus. Hogy olvasod?”
27. Az ezt felelte: „Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat.”
28. „Helyesen feleltél – mondta neki –, ezt cselekedd, és élni fogsz.”
29. Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: „Hát ki az én felebarátom?”
30. Jézus a szavába vágott és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.
31. Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment.
32. Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.
33. Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,
34. odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
35. A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
36. Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?”
37. „Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.”
38. Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.