59. A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
61. „Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
62. majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
63. mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
64. Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
65. A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
66. Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”
67. Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:
68. „Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,
69. hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,
70. annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.
71. Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
72. hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73. arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,
74. hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.
75. Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.
76. Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,
77. hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,
78. annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,