28. Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.”
29. A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,
30. az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.
31. Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.
32. Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
33. úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.”
34. „Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?”
35. „A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.
36. Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.
37. Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna.”
38. „Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle.
39. Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.
40. Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41. Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,