11. történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki.
12. Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.
13. Ám az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.
14. Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén,
15. mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni.
16. Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.
17. Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő.”
18. Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú.”
19. „Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.
20. Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni.”
21. A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.
22. Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.